Parajdi-sóhát és Só-szoros - természetvédelmi terület!
A Parajdi-Sóhát Erdély egyik leglátványosabb természeti ritkasága. A 60 hektáron elterülő természetvédelmi terület, Parajdtól dél-nyugatra elhelyezkedő 576 méter magas Sós-hegyen található. A Sós-hegy tömbje tulajdonképpen a Korond patakának és az emberi tevékenység hatásának az eredményeként vált különálló masszívummá. Itt találhatók sódolinák, a Korond vizének áttöréses szurdoka és az esőbarázdás kősósziklák, amelyek a tulajdonképpeni geológiai természetvédelmi terület értékeit képezik.
A Só-szoros lényegében a Korond-patak szurdokvölgye, a Sóhát délnyugati részén terül el. Itt a patak átvágta a sóhegyet és a felszínre került sósziklák hófehér csipkéket hagytak maguk mögött. Korábban itt a felszínen történő kitermelés eredményeként még megtalálható a Só-szorosban az egykori Erzsébet tárna vonala, mely mentén érdekes sóformációk, sóbarlangok, sárfolyások alakultak ki. A Só-hegy gyökere közel 3 km mélységig nyúlik le, alakja enyhén ellipszis alakú, átmérői 1,2 és 1,4 km-esek, a függőleges kiterjedése pedig egy hatalmas, szabálytalan gombaformát mutat.
A parajdi-sóhát és Só-szoros országos védettségű, geológiai természetvédelmi terület. Sokan tudnak a parajdi sóbányáról, viszont kevesen ismerik a parajdi Só-szorost, mely a bánya bejáratához viszonyítva a Sóhát túlsó oldalán fekszik. A parajdi Sóhát egy sótömzsnek a teteje. Méretei nem elhanyagolhatók, gyökere 3 kilométer mélységig hatol, átmérője eléri az 1,4 kilométert. Ez a mennyiség több mint 100 évig elláthatná egész Európa sószükségletét.
A Sóháton főleg dolinák, víznyelők teszik változatossá a tájat, ezzel szemben a Só-szorosban - ahol a só kibújik az agyagrétegek alól - éles, lándzsahegyszerű tüskék, karr formák csipkéjének látványa fogadja a látogatót. A sós források mentén gyakoriak a sóvirágzások. A karr formákra és a sóvirágzásokra jellemző, hogy nem időtállóak, már az első nagyobb csapadékmennyiség módosítja, eltörli őket, helyükbe pedig újak születnek. A szikes talajon csak gyér, sótűrő növényzet telepszik meg, mint a a sziksófű (Salicornia europaea).
Sóhát rezervátum - Só-szoros tanösvény!
A régi bányatelep és József akna:
Az első mélyművelésű harang alakú aknát József császár tiszteletére nevezték el, és 1762-ben nyitották ezen a helyen. Bivalybőrben emelték fel a sótömböket egy olyan emelőszerkezettel, amit 4 pár ló forgatott. Ennek a makettje megtekinthető lent a Sóbánya múzeumban. Az eredeti a bukaresti ipartörténeti múzeumban várja jobb sorsát. A szálban álló só felett látható a 2 m vékony talajtakaró. Az itt beszűrődő természetes fény világítja be a lenti kilátó látványát, a 90 m mély akna alján. A 25 épületből álló régi bányatelep különálló kis faluként működött a József akna körül 1953-ig. A beszivárgó vizek örök gondot okoznak a látogató (120 m mély) illetve az aktív bányászat (300 m mély) szintjein.
Sós források és kérgeződés:
A Sóháton beszivárgott esővíz a szorosban a sós lejtők fonásaként jelenik meg időszakos működéssel, majd kis erekben folyik esetleg kis pocsolyákban gyűl meg. A sóban telített vizek a napsugarak hatására párologni kezdenek, így az oldat túltelítetté válik, és elkezdődik a só kicsapódása, kérgekkel és borsószerű formákkal vonva be minden tereptárgyat, amivel a víz érintkezik: talajfelszín, ágak, kavicsok stb. Ha egymás után több napig süt a nap akkor források környéke kifehéredik, sósivatag hangulatát nyújtva. Az első nagyobb eső alkalmával a sósivatag és kérgek feloldódnak a többlet vízben, és a táj visszakapja eredeti színeit. A következő napsugarakkal a folyamat ciklikusan újrakezdődik.
A sós források vizét savanyúságok eltevéséhez, szalonna és húsok tartósítására használják.
Sókarfiolok, drapériák:
Mikor a talajréteg leerodálódik a felszínről, előbukkannak a sósziklák és a sziklák közötti kölcsönhatás. Az esőcseppeknek közvetlenül kitett felszínen mikrobarázdákból és kis gerincekből álló karrfelszín képződik. Az esőnek közvetlenül nem kitett sószikla felszínén karfiol alakú sótakaró képződik. A függőleges felszíneken, ahol a víz a lefolyás és szabadesés közötti határon mozog, drapériák alakulnak ki átmenetet képezve a karrok és a karfiolok között. Kérjük, sétáljon fel a forrás feletti sziklához és saját kézzel tapogassa meg ezeket a különböző válaszokat, melyeket ugyanaz a sószikla képes adni a csapadékra. Kérjük ne rongáljon, maradjon felelős látogató!
Víznyelő a só hátán:
A Sószoros talán leglátványosabb exokarszt formája a hatalmas tölcsér alakú felszíni mélyedés, mely a könnyen oldódó kőzetek jellegzetessége, és a szakirodalom dolinának hívja. A tölcsér alakból adódóan a felületre hullt csapadékot az alja felé vezeti. A szokásos dolináktól eltérően ennek két nyílás is tátong az alján, amelyekben a bezúduló víz eltűnik a sószikla gyomrába. Barlangszerű csatornahálozatot hoz létre, víznyelőként működik, esők után. Az itt elnyelt vizek a sószikla lejtőinek alján bukkannak fel sós források formájában, vagy a látogatói illetve az aktív bányászati szintbe szivárognak. A kültéri parajdi sósvizű strand a bányába beszivárgott, majd kiszivattyúzott vízzel működik.
Sókarr és időjárás-előrejelzés:
A hatalmas nyers sótömb és csapadékvíz kölcsönhatása eredményeként egy sűrű eróziós mikrobarázda és mikrogerinc-rendszer képződik, amelynek szakmai megnevezése karrfelszín. Szigorúan tilos a karrfelszínekre lépni, hiszen veszélyesen élesek a felszínek. A sótömzsben észlelhető több árnyalatú sávozottság annak tulajdonítható, hogy adott telepedési időszakokban különböző ásványok és idegen anyagok is befogódtak a só kristályszerkezetébe. A gyűrt szerkezet a sótömzs folyamatos emelkedésének tulajdonítható.
A felső fehér sósziklák időjárás-előrejelzőként működnek, hiszen besötétülnek az eső érkezése előtt kb. fél órával, a légnedvességet magukba szívják. A szép idő közeledtével fokozatosan kifehérednek.
Sógerinc és az illegális sókitermelés:
A sógerinc úgy jön létre, hogy a felszínre került sószikla mindkét oldalát kikezdi az erózió. Ez nagy előnyt jelent az vadállatoknak, amelyek előszeretettel bújnak meg mögötte és a szikla védelme alatt fogyasztják az élethez oly nélkülözhetetlen sót. A gerinc állandó változásban van. A Cholnoky Jenő geográfus által 1907-ben készített fényképen lévő és a mai állapotát összehasonlítva kiderül, hogy száz év alatt, több mint egy métert pusztult a gerinc. A gerinc körül számos ponton meg van bontva a szikla, vandál kezek sebhelyei ezek. Szegényebb helyiek törik a sófelszínt és az illegálisan kitermelt só árusításából jövedelemhez jutnak. Kérjük, jelezze a gondnokságunknál, ha bármi ilyen rongáló tevékenységet észlel, védjük ritka értékeinket közösen.
Sós-agyagos iszapfürdő:
A sós gyógyiszap kétféle módon képződhet: hol sós tavak mélyén, a szerves anyag lebomlásából képződik, hol ásványi eredete van. Az ásványi eredetű sós gyógyiszapok sokkal ritkábbak, lassabban képződnek, ezért kell értékeljük és óvjuk ezt a helyet. Az ásványi alapú sós gyógyiszap 4 összetevő szerencsés együttlétének köszönheti itt képződését: só, sós források vize, lejtőlábi agyag és a patak finom homokja.
Kérjük, tisztelje meg a helyet azzal, hogy betartja a hagyományos iszapfürdőzés lépéseit:
1. Tegyen meg pár lépést mezítláb
2. Kenje be fájós testrészét vékony iszapréteggel
3. Álljon a napon amíg teljesen megszárad az iszap, ekkor fejti ki hatását az agyag.
4. Dörzsölje vissza az iszapszembe a száraz iszapot: a sókristályok ekkor radírozzák a bőrt.
5. Mossa le magát előbb sós, majd patakvízzel.
Hogy marad a patak édesvizű?
Miután megismertük a felszíni só különféle formáit, felmerül a kérdés, hogyan sikerül a pataknak édesvízként átvágni magát a Sóhegyen, hogy nem tűnik el benne?
A válasz két kulcsfontosságú elemben rejlik:
1. A sós takaró talaj finom agyagtartalma
2. A hirtelen nagy esőzések, amelyek a lejtőket mossák.
A patakmederben kialakult egy finom agyag-ágy , ami megakadályozza, hogy víz közvetlen kapcsolatban kerüljön a sótesttel. A lejtőkről érkező agyag-utánpótlást hagyni kell elérnie a patakmedret szabadon. Ugyanakkor a patak tovább mélyíti magát a sótestben, mégpedig a nagy esőzések alkalmával, amikor a lejtőkről só és agyag mosódik a vízbe, sóssá és zavarossá válik a patak. Az édesvizű halak elszédülnek, így a helyiek kézzel gyűjtik be őket. A nagy eső elmúltával a Só-szorosban a patak újra édesvizűvé válik, és a halak újra birtokba veszik.
Javasolt túraútvonal:
Székelyudvarhely - Farkaslaka - Korond - Parajd kb. 45 km
Tipp: Mivel útba esik, a Parajdi-sóhát és Só-szoros meglátogatása összekapcsolható a következő programlehetőségek valamelyikével:
Farkaslaka (Tamási Áron emlékmű) - Korond (Fazekasvásár) - Parajd (Sóbánya)
Szováta és a Medve-tó
A Jézus Szíve Kilátó
Jó szórakozást, tartalmas időtöltést kívánok!
Tisztelettel,
Nagy Árpád